Az tűzön járás, vagy ahogy még más néven is ismert parázson járás azt jelenti, hogy mezítláb, egy hosszabb rövid távot teszünk meg az izzó parázsszőnyegen, akár több alkalommal.
Ez a rituális hagyomány, ami az utóbbi időben széleskörű érdeklődést váltott ki a test-lélek kapcsolódás körében, euforikus hatást képes kiváltani.
Napjainkban a parázson járást a cégek csapatépítés részeként használják, ahol a munkatársakat a közösen elért siker köti össze. A parázson járás kulturális rítus volt és a történelem során sok társadalomban a parázson járást a spirituális fejlődés rítusaként használták (6). Mostanában a parázson járást a cégek csapatépítés részeként használják, ahol a munkatársakat a közösen elért siker köti össze. Miközben szkeptikusok vehemensen mutatnak rá a parázson járás lehetséges termodinamikai magyarázatára, a pontos neurológiai és mentális aspektusa kevésbé ismert. Első pillantásra képtelenségnek hangzik az, hogy valaki át tud sétálni a parázson anélkül, hogy megégetné a lábát vagy fájdalmai lennének. Ha közelebbről megvizsgáljuk a parázson járás neurobiológiai elemeit, lehet, hogy jobban megértjük ezt a bizarr jelenséget.
A parázson járás intenzív előkészületeket igényel, minthogy a fát parázzsá kell égetni, ahol a parázságy 700-800 fokos lesz (7). Egy ilyen magas hőmérséklet komoly égést és neurobiológiai kárt okoz. Még az elemekkel történő direkt kapcsolat nélkül is ez az extrém forróság komoly fájdalmat és kellemetlen érzést tud kiváltani. Ennek ellenére ritka a sebesülés, sőt a legtöbb parázson járó különlegesen pozitív élményről számol be. A parázson járók elkerülik a láb sebesülését és nincs fájdalmuk. Hogyan lehetséges ez? A parázson járásnak két misztikus eleme van. Először is hogyan éri el a parázson járó, hogy nem ég meg a lába? Másodszor, hogy-hogy nem érez fájdalmat? Ez a két nagy kérdés, annak ellenére, hogy a kérdések összekapcsolódnak (ha a parázson járó elkerüli a külső hám sérülését, lehet, hogy nem érez fájdalmat).
Sok szakember vallja, hogy, az önbizalom erősítése az előkészület legfontosabb aspektusa (3). Az előkészületi fázisban a parázson járó egyfajta fókuszált relaxált állapotba kerül, amiben a véráram a lábban felerősödik. Ennek az az eredménye, hogy a forróság gyorsan "elpárologhat" és a láb nem ég meg. Ha a parázson járó nincs a megfelelő pszichológiai állapotban, a felszíni kapillárisok összehúzódnak így a forróság nem képes megfelelően "elpárologni" a talpról (5). Ez akkor történik meg, ha a parázson járónak kicsi az önbizalma, befeszül, emiatt aztán csökken a véráram a perifériákban. Fontos tudni, hogy néhány ember megégeti magát a parázson járás során. Ezekben az esetekben ugyanolyan volt a tűz, mint máskor. Ezek a sérülések azt mutatják, hogy mennyire fontos a mentális felkészülés, és nem az számít, hogy milyen parázs vezetőképessége vagy a hőmérséklete(5).
A szkeptikusok leggyakrabban a parázson járás legitimitását kérdőjelezik meg a fizika termodinamikai tételeire való tekintettel. A meleg érintkezésen keresztül áramlik a fából a lábba. Mind a parázs és a talp gyenge hővezetők, vagyis a meleg „elillan”, és nem égeti meg a talpat. Ha például a frissen sült tortát megérintjük, akkor nem égetjük meg a kezünket, de ha a tepsit, akkor biztos megégetjük. A torta, csakúgy, mint a parázs nagyon rossz hővezető annak ellenére, hogy nagyon forró tud lenni (4). Tolly Burkan, Firewalking Institute of Research and Education alapítója, ezt az érvet azzal cáfolta meg, hogy sértetlenül átment egy fém grillezőn, ami kitűnő hővezető. Ezzel bemutatta azt, hogy a felület tulajdonságai nem relevánsak (4). Azt tanítja, hogy a parázson járás sikere azon múlik, hogy a központi idegrendszer hogyan változtatja meg a normális állapotát. Burkan magyarázata szerint, “ha
nyugodt vagy azzal a döntéseddel, hogy parázson jársz, akkor a megfelelő biokémiai állapotba kerülsz … ha a testedben feszültség van, az azt mutatja, hogy a gondolataid feszültek.” (3) Ebben az értelemben a parázson járók természetes módon stimulálódnak arra, hogy befogadják a nagyon magas hőmérsékletet. Ez persze még nem magyarázat arra, hogy a parázson járók talpa miért nem érzékel fájdalmat. A parázson járók azt mondják, hogy a mentális felkészülés alapfeltétele annak, hogy az
idegrendszer felkészüljön az érzékelés leállítására.
A parázson járásra való felkészülés általában 4 részre osztható (1). Ezek a szakaszok (a Hit, az Akaraterő, a Képzelet Ereje, és a Jelen Felszabadítása), segítik a parázson járót abban, hogy az energiáját arra használja, hogy megerősítse az önbizalmát a sikeres parázson járáshoz. A felkészítést gyakran úgy írják le, hogy “egyirányú” mert ez teljesen arra fókuszál, hogy érd el úgy a parázsszőnyeg túloldalát, hogy nem esik bajod. Ebben az értelemben, a parázson járónak kettős képzete lesz – először is hideg mohát képzel el a talpa alatt, miközben érzi a parázs érintését. Ennek eredményeként „sem-sem” állapotba kerül, ahol nem teljesen a jelenben és nem is a képzeletben van (1). Ebben az értelemben úgy tűnik, hogy a parázson járók „eltávolítják magukat” az azonnali érzékeléstől.
Forrás: Andyz Mittelman
2010. június 4.
(2) http://serendip.brynmawr.edu/bb/neuro/neuro00/web2/Shaw.html
(3) http://www.firewalking.com/
(4) http://news.nationalgeographic.com/news/2005/09/0901_050901_firewalking.html
(5) http://www.corporatefirewalking.com/theory.html
(6) http://www.sparksdevelopment.com/history.html
(7) http://www.firewalker.co.uk/fire_walking/fire_walking.htm#Leidenfrost
(8) Neurobiology class notes/discussion, Professor Paul Grobstein, March/April 2010
A cikk eredeti nyelven: http://serendip.brynmawr.edu/exchange/node/6866
