Azt gondolom, hogy a parázson járást meg lehet magyarázni ezeken a koncepciókon keresztül, amikről most beszéltünk. Amikor valaki a kocsiban vagy a hajón szédülős lesz, akkor …, az azért van, mert inkongruencia alakul ki az idegrendszer elvárásai és az érzékelés között.
Más szóval, ha a külső inger miatt az érzékelés várakozó állapotba kerül, és nincs kisülés, akkor az illető kellemetlenül érezheti magát. Meglehet, hogy ugyanez a mechanizmus a magyarázat arra, hogy valaki hogyan tudja kikapcsolni a fájdalomérzékelését. Ha valaki tudatosan át tudja változtatni a külső ingereket, akkor elméletileg ki tudja kapcsolni a normális fájdalomérzékelést. Tehát a parázson járás titka abban lehet, hogy a parázson járók átalakítják a külső ingereket az i-funkciókon keresztül.
Ha a parázson járó alkalmazkodni tud ezekhez az elvárásokhoz, akkor az elméletileg lehetséges, hogy más fájdalmas dolgot is kibír. Ha adva van két személy és mindkettőnek ugyanolyan az érzékelési neuronjának a tevékenysége, akkor az lehetséges, hogy különbözőképpen éli meg a helyzetet? Igen, tudjuk, hogy az ingereket különbözőképpen értelmezzük. Vagyis az akkor lehetséges, hogy mindenféle bonyolult tényezők miatt az emberek különbözőképpen élnek meg bizonyos fájdalomingereket? Ez szintén lehetséges. Nem mindenki érzékeli ugyanazt az örömérzetet ugyanúgy (ugyanolyan öröminger mellett) és nem ugyanolyan mértékben érzékeljük a fájdalmat sem ugyanarra az ingerre. Vagyis a következtetés az, hogy az ingerek hatását egyénileg érzékeljük. Valószínűleg ez történik a mentális felkészülés alatt is. Annak érdekében, hogy valaki sikeresen menjen át a parázson, az elmét különleges állapotba kell hozni. Ezalatt a mentális felkészülés alatt lehet, hogy az i-funkció készíti fel az idegrendszert az inger különböző értelmezésére. Gondoljunk csak például a hosszútávfutókra. Ezek az atléták képesek arra, hogy nagy fizikai terhelést kibírjanak és közben csúcsélményben is legyenek. Tíz mérföld megtétele után a futás nem lesz sem könnyebb, sem nehezebb. Hanem az történik inkább, hogy az idegrendszer alkalmazkodik ahhoz, hogy másként értelmezze az ingert. Ami először fájdalomként van értelmezve, később eufórikus élményként hat. Az az érzés, hogy „most képes lennék örökké futni” ugyanúgy jelenik meg, mint a parázson járóknál, akik arról számolnak be, hogy nincs fájdalmuk, sőt inkább eufórikus állapotba kerültek, amihez nagy önbizalom társul.
Ugyanezen a weboldalon (2) tíz évvel Yun-Wen Shaw azt a feltételezését tette közzé, hogy szerinte a biofeedback mechanizmus szintén közrejátszik. Különösen, ha a parázson járók igazítani tudják a belső meleg-érzékelésüket, akkor nem érzékelik a forró parazsat a lábuk alatt (2). Vegyük a láz példáját. A beteg ember hideget érezhet, és már rázhatja is a hideg pedig a testükben megemelkedett a hőmérséklete. A belső érzékelésük annyira felnyomja az érzetüket, hogy nem is éreznek meleget annak ellenére, hogy megemelkedett a testhőmérsékletük.
Ha a parázson járó ugyanígy változtatja a hőérzékelését, akkor lehetséges, hogy nem érzékeli a magas hőmérsékletet. Shaw hipotézise ehhez hasonló; az idegrendszer tudatos adaptációjával képesek vagyunk az inger érzékelésének a megváltoztatására. Többet szeretnék tudni annak a lehetőségéről, hogy hogyan lehet tudatosan igazítani a hőérzékelésünket. Ha ez tényleg lehetséges lenne, akkor az ember képes lenne túlélni bármilyen extrém körülmények között.
Míg a parázson járás fizikája oldala nagyon kétséges, addig a dolog neurológiai aspektusa sem teljesen világos. Hogyan lehet az, hogy a parázson járók nem égetik meg a talpukat? Talán ennél még izgalmasabb kérdés az, hogy miért nem éreznek fájdalmat? Az világos, hogy kontrolunk van az ingerek értelmezése felett. Mindegyikőnk különböző módon értelmezi ezeket az ingereket. Lehetséges, hogy a
parázson járók mentális felkészülést alkalmaznak, és ezáltal megváltoztatják a normális érzékelésüket, így nem éreznek fájdalmat, amikor átsétálnak a parázson. A komplex mentális felkészítés segíti a parázson járókat a normális értelmezés megváltoztatásában. Amíg ki nem próbálom magam, addig nem tudhatom biztosra.
Andyz Mittelman 2010. június 4.
(1) http://www.kondor.de/shaman/coals.html
(2) http://serendip.brynmawr.edu/bb/neuro/neuro00/web2/Shaw.html
(3) http://www.firewalking.com/
(4) http://news.nationalgeographic.com/news/2005/09/0901_050901_firewalking.html
(5) http://www.corporatefirewalking.com/theory.html
(6) http://www.sparksdevelopment.com/history.html
(7) http://www.firewalker.co.uk/fire_walking/fire_walking.htm#Leidenfrost
(8) Neurobiology class notes/discussion, Professor Paul Grobstein, March/April 2010
