Igaz,ritkán fordul elő, hogy egy parázson járáson két máglyát építünk meg, de mostani programunkon egy ilyenre vállalkoztunk. Egy 80 fős csapat esetében a parázson járásnál a járásra való várakozási idő nagyon hosszúra nyúlhat.
Főleg azok számára okozhat ez nehézséget, akik nehezen hozzák meg a döntést, nehezen szánják el magukat, és így a háttérbe szorulhatnak. Az ikermáglyával egyszerűen "megfeleztük" a csapatot, így mindenkinek jelentősen megnőtt az esélye, hogy közel kerüljön a tűzhöz.
80 főnél nagyon sokféle egyéni hozzáállással lehet találkozni. Az, hogy a csapat számára csak ott a helyszínen derült ki, hogy mi is következik, azért okozott némi meglepetést. Többen döbbenten álltak, ami érthető is, viszont páran szinte várták, hogy „na, végre” történik valami! Szóval benne volt a levegőben. Páran mindjárt akadtak is, akik az élre törtek. A „ki vállalkozik az első járásra?” kérdésre többeknek több jelöltet is sikerült megnevezniük, de hát ez nem így megy. A jelentkezés, és ahogy ez az egész program során elfogadott alapvető szabály az az, hogy minden önkéntes alapon történik. Két bátor jelentkező azonnal vállalkozott is az „első járó” kitüntetett figyelmet jelentő pozícióra, igaz azzal a megnyugtatással, hogy amikor valójában majd szembesülnek is azzal, amire vállalkoztak, passzolhatnak. Ettől láthatóan megnyugodtak. Két első járó? Végül is máglyánkét egy-egy.
A Te Döntésed, a Te Felelősséged, a következményeket is Neked Kell Vállalnod.
Nem tudom, hogy ez kinek mennyire ismerős, sokan nem szeretik az ilyen helyzeteket. De hát ez egy ilyen helyzet. Főleg ami a következményeket illeti. És a következmény szó maga is valami negatív töltést hord magában, olyan fenyegető nem? Na, majd meglátod a következményeket, meg majd számolnod kell a következményekkel. És valóban. Előfordulhat, hogy a parázs „megkapja” a talpadat. De nem ez az, amiért idejöttünk. A várakozásaink egészen mások, így ezt a gondolatot igyekszünk mindjárt el is hesegetni, bár többekben a kétely még ott lapul mélyen, legbelül. Jó ötlet ez?
És közben haladunk tovább a felkészüléssel. A következmény, amire a szó hallatán kevesebben gondolnak, az lehet az a felszabadító érzés, amit akkor élsz át, amikor megcsináltad, képes voltál rá. Méghozzá úgy, hogy közben semmi bajod sem történik. És nem csak egyszer, hanem többször. Sétálgatsz a parázson! Ugye milyen hihetetlen? Na, ez az a pillanat, amiért érdemes ezt a kockázatot felvállalni. És hogy ez lehetséges, arról ma már nagyon sok beszámolót lehet találni, és minden egyes parázson járáson is szép számmal akadnak olyanok, akiknek ez sikerül. Minden a szemünk előtt zajlik. És akadnak olyanok is, akik megpróbálják, kisebb sikerrel. És olyanok is, akik azt mondják, – és biztatunk mindenkit erre is – „Nem, most nincs itt az ideje”. A nem döntés meghozni sem könnyű egy ilyen helyzetben. Mit gondolnak rólam a többiek? És még számtalan hasonló érzés kavaroghat a résztvevőkben. Ami viszont a legfontosabb, és ezért is kijár a tisztelet, az a JÓ döntést meghozni, még akkor is, ha az a nem. És erre a döntésre itt van körülbelül 3 órád.
Gyere el, nézd meg, próbáld ki, légy aktív részese.
